Aki e cikket olvassa bizonyára hamarosan műfogsorviselő lesz, hiányos a fogazata, foghúzás előtt áll, vagy már átesett a „traumán”. Szeretném most röviden felvázolni a Magyarországon bevett szokást és azt, hogy hogyan is lehetne segíteni azoknak az embereknek, akik műfogsor viselésre kényszerülnek, hogy pszichésen ne legyen megterhelő számukra. Mert bizony kis odafigyeléssel, türelemmel elkerülhető a lelki trauma.
Sajnos ha valaki ma hazánkban műfogsort készíttet az a tapasztalat, hogy semmi féle pszichés-lelki támogatásban nem részesül, hiszen az „csak egy műfogsor”, amit „meg kell szokni”! – Hangzik el sokszor! Sőt, még az alapvető tanácsokat sem kapja meg. Egy nem felkészített páciens életét teljesen negatív irányba viheti el a műfogsorviselés (bezárkózás, szégyenérzet, félelem, társas összejövetelek kerülése, stb…)
Nagyon elkeserítő számomra ez az állapot, hiszen, egyre több fiatal és az évek múlásával egyre fiatalabbak viselnek műfogsort és nem feltétlen kellene, hogy ettől elkeseredjenek, hiszen nem szégyen a műfogsor viselése, hanem az ha foghiánnyal, fogatlanul és nem megfelelő szájhigiéniával élünk! A fogak elvesztése pedig nem feltétlen függ össze a fogápolási szokásokkal!
A megfelelő lelki támogatással elkerülhető a pszichés megrázkódtatás, sőt a páciens örömmel fogja viselni kivehető műfogsorát, ezt bátran ki merem jelenteni, persze ehhez egy jól elkészített speciális protézis is szükségeltetik! Aki megtisztel bizalmával, a tervezést és a kivitelezést hosszas beszélgetés előzi meg, mely során eloszlatjuk a félelmeket, a kétségeket és hasznos tanácsokkal látjuk el a pácienseket. A lelki támogatás a tervezés és megvalósítás alatt is folyik, a későbbiekben pedig már nincs is szükség rá, hiszen felkészülten kapja meg a fogsorát!
Nagy örömmel tölt el, amikor először pillantja meg magát a páciens a tükörben. Leírhatatlan az a boldogság, amikor azt látom, hogy az illető visszakapja régi önmagát! Újra tudnak nevetni, társaságba járni, enni, 10 évvel fiatalabbaknak tűnnek és már nem okoz nekik problémát az, hogy műfogsort kell viselniük, sőt örülnek, hogy van egy ilyen lehetőség! A legnagyobb visszaigazolás számomra, amikor a következő mondatokat hallom:
„Újra tudok enni!”, „Ismét járok társaságba!”, Ugyanúgy tudok sportolni, nem is gondoltam volna!”, „Ha ezt tudom, előbb belevágok!”, „Végre bele merek nézni a tükörbe!”, „Újra teljes életet élhetek!”.
Ezek a mondatok, amiért érdemes dolgoznom és tudom amit csinálok, azt jól csinálom! Bízom benne, hogy minél több embernek tudok segíteni a jövőben is!